Újabb világmárkák jönnek Budapestre

Az idei évben direkt módon - vagy nem ritkán a nemzetközi franchise partnereiken keresztül - újabb nagynevű nemzetközi brandek (Aldi, Louis Vuitton, Schlecker, Mevida, L'Occitane és Tally Weijl) jelentek meg Budapesten. 2007-ben minden jel szerint folytatódik ez a trend. Az aspiránsok között található a Burburry, Gucci, Top Shop, Guess Jeans, Clair's, Body Shop, Starbuck's, Haagen Daz - említ meg néhány példát Csörgő Anita, a Colliers International Ingatlanügynökség Retail & Sales divíziójának vezetője.

A nagy mozgás valójában megtévesztő: nem a jelenlegi piaci helyzetet tükrözi, hanem a bérlők hosszú távú, 10-20 éves várakozásai csapódnak le az üzletkötésekben, amikor is igyekeznek elfoglalni a jó pozíciókat.

Budapest a kiskereskedelmi ingatlanok bérleti díjainak tekintetében gyors ütemben zárkózik fel a nyugat-európai árszínvonalhoz. A megújuló divatsétányokon megürülő kereskedelmi ingatlanok friss bérlői az elődökhöz képest akár kétszeres bérleti díjat is fizethetnek. A nagynevű luxusmárka bérlők gondolkozására jellemző, hogy húszéves bérleti időszak esetén az első 3-5 évben bekalkulálják a veszteséget, a következő öt évben azzal kalkulálnak, hogy visszanyerik a befektetést, majd a rákövetkező tíz éves periódusban kívánják az igazi nyereséget realizálni. Ezért gyakori a lépcsős bérleti díj, azaz egy alacsonyabb összegről indul a bérlet és csak a 3. vagy 5. évben éri el a végső összeget.

Az új márkák megérkezése mindenképpen új színt visz a város és a kereskedelem vérkeringésébe. A rendszerváltás előtt a nemzetközi brandek többsége gyakorlatilag elérhetetlen volt belföldön, majd később az úgynevezett "multibrand" struktúrát képviselő áruházakban kerültek elsősorban forgalomba (az átlagos árhoz képest 30-40%-kal drágábban). A világmárkák megjelenése a hazai piacon azt eredményezi, hogy az újdonságok már nem időeltolódással jelennek meg a kirakatban, hanem New Yorkkal, Párizzsal, Rómával egy időben.

Váci utca vs. Andrássy út

Az eddigi piaci mozgásokból arra lehet következtetni, hogy a luxusüzletek inkább az Andrássy utat preferálják, a "kommersz" nemzetközi márkák pedig a Váci utcában, illetve környékén keresik helyüket. Ez utóbbiak megnyerésében természetesen a plázák is ringbe szállnak. várható, hogy a meglóduló bérleti díjak miatt a különböző szolgáltatók (bankok, utazási irodák, szépségszalonok, bútorüzletek a megfizethetőbb mellékutcákba teszik át székhelyüket.

A városkép szempontjából mindenképpen pozitív hatása van a folyamatnak, és az is érezhető, ahogy a belváros új életre kel, sokan visszaköltöznek az agglomerációból. Az összehangolt belváros-rehabilitáció mellett érezhető már némi egységes városmarketing-koncepció kibontakozása is. Erre egyre nagyobb szükség lesz jövőben mind a hazai, mind pedig a nemzetközi vásárlóközönség megnyerése érdekében (a köztisztaság, világítás, fénydekoráció, parkolás, egységes nyitvatartási idők tekintetében az önkormányzatok városmarketing-tevékenysége sokat nyomhat a latba).

Ha tehát mérleget kívánunk vonni a látottak alapján, a kiskereskedelmiingatlan-piacon évek óta zajló változások felcsillantják a reményt, hogy Budapest belvárosában - a századelőhöz hasonlóan - ismét megjelennek majd a vezető luxusmárkák, és az eddig Prágánál megtorpanó divatcégek fővárosunkban is otthonra találnak. Talán korai még azon gondolkodni, hogy a mi divatsétányaink nevei hasonlóan csengenek-e majdan az exkluzív márkákra vágyó, igényes vásárlók fülében, mint a londoni Regent Street, vagy a milánói Via Montenapoleone, mindenesetre annyi bizonyos, hogy a hosszan tartó téli álmából éppen felserkenőben levő budapesti belváros az elmúlt években megtette az első fontos lépéseket ebbe az irányba. (P&P)
2006. 12. 29.