Előfordul, hogy olyan üzleti megoldásokat, hálózatokat neveznek franchise-nak, amelyek annak előírásaival nem összeegyeztethetőek. A Magyar Franchise Szövetség segítségével bemutatjuk azokat a gazdálkodási formákat, amelyeket a legtöbbször - tévesen - a franchise-rendszer kategóriájába sorolnak.

Az említett kategóriába a multilevel marketing (MLM), vagy network marketing, s helyenként a piramis kereskedelem tartozik. Utóbbi kettő csak ritkán kapcsolódik egymáshoz, de mégis előfordult a magyar piacon is.

A magyar sajtóból ismeretes, hogy az Energen nevű vállalkozás vezetői vizsgálati fogságban vannak. A történet multilevel marketing jelleggel indult, de végül is piramis kereskedelembe torkollott. A cég egy szépen fogalmazott franchise-szerződést kötött az ún. rendszergazda a partnereivel.

A szerződést az ország egyik legpatinásabb ügyvédi irodája készítette, illetve jegyezte ellen. A vájt fülű olvasó azonban az első olvasásra látta, hogy itt nincs szó franchise-szerződésről, eltekintve a szerződéses formát követő szöveg fölé írt címtől: Franchise-szerződés.

A vázolt jelenségből azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. E vállalkozási formának is megvan a maga etikai kódexe nemzeti, európai és világszervezete. Számos MLM vállalkozás viszont franchise-vállalkozásként próbálja magát eladni, amely nem nevezhető korrekt viselkedésnek. Gyakran amerikai példára hivatkoznak az "elkövetők", de ha valaki utána néz, akkor az amerikai Kereskedelmi Minisztérium honlapjáról is tájékozódhat arról, hogy mi a különbség az ún. business opportunities (bizop), amelybe az MLM is tartozik, valamint a franchise-vállalkozás között.

Az előírások egyértelműen tartalmazzák azt a követelményt, amely szerint minden franchise-vállalkozásnak rendelkeznie kell egy központilag előírt tartalmú dokumentummal, amelyet egységes franchise üzleti ajánlatnak neveznek. Azok az MLM cégek, amelyek azt állítják - az Egyesült Államokban - magukról, hogy franchise-vállalkozások, ilyen dokumentummal nem rendelkeznek, így ezek a vállalkozások nem tekinthetők franchise-vállalkozásnak. Hibás tehát az az érv, hogy a hazai gyakorlat csak az amerikait követi.

Lenne egy másik lehetőség is arra, hogy vállalkozás magát franchise-nak minősítse. Ehhez az kell, hogy kidolgozza, s ugyancsak letétbe helyezze a vállalkozás azon közzétételi dokumentumát, amelynek tartalmát már 1979-ben húsz kötelező pontban összefoglalta a Szövetségi Kereskedelmi Tanács (FTC). Az itthonról hivatkozott amerikai MLM vállalkozások ezzel a dokumentummal sem rendelkeznek. Így erről az oldalról nézve is megalapozatlan egyrészt az amerikai példára való hivatkozás, másrészt az MLM vállalkozás franchise-nak történő minősítése.

Azoknak is igazuk van, akik mindezek ellenére amerikai honlapokon franchise-nek minősített MLM vállalkozásokról olvasnak. A mögöttük lévő vállalkozások azonban nem franchise-vállalkozások. Ez az Amerikában sem fenntartások nélkül fogadott vállalkozási forma csupán egy marketing fogás. Ha azonban egy MLM vállalkozó bejelentést tesz az FTC-hez azzal, hogy franchise-t kínáltak neki, de MLM lehetőséget kapott, az ajánlót igen komolyan elmarasztalják, s komoly, több ezer dolláros büntetést rónak ki rá.

A hazai hirdetések között vagy az interneten találhatunk személyes franchise-t, népi franchise-t, vagy microfranchise-t. A "legszellemesebb" szöveg a privatefranchise.net címen olvasható. Az oldal röviden leírja, hogy mi a franchise lényege, majd bevallja, hogy amit ajánl "nem egy franchise, de ahhoz nagyon hasonló". S innen kezdődik a Sunrider MLM cég egyik szponzorának partnerkereső hirdetése.

Érdemes tehát a fentiek alapján feketén-fehéren különbséget tenni a franchise és a network marketing között, és aláírás előtt alaposan megvizsgálni a franchise-szerződésnek nevezett dokumentumot
(Origó, Magyar Franchise Szövetség)